Számtalan munkahelyen az ember nem más, mint eszköz, aki természeténél fogva csak akkor hatékony, ha személyesen kontrollálják. A jelenlegi helyzet - reményeim szerint - örökre kiradírozza ezt a rendszert, a vezetők egyszer és mindenkorra megértik, a földrajzi távolság nem ront a hatékonyságon, a beosztott pedig egy ember, akinek tudása, munkája komoly értéket teremt. Itt az idő, hogy teret adjunk a flexibilitásnak és a bizalomnak!
Ez a megváltozott helyzet komoly vezetői kvalitásokat, átlátható, egyértelmű munkaterveket kíván, amik mentén minden beosztott tájékozódni tud: tudja mi a feladata, világos számára, hogy kivel, mit, mikor és hogyan tud egyeztetni. Egy jól megszervezett home office rendszerben a vállalat hatékonyan működhet tovább - még akkor is, ha közben rengeteg körülmény megváltozott.
Ha nem is szűnt meg a vállalati hierarchia, teljesen új stílust és formát öltött. A formális főnök-beosztott viszony fellazult, természetesebben, emberibben kommunikálunk, az online meetingeken minden kolléga egy kicsit betekintést nyerhet a másik magánszférájába, családi életébe. A háttérben ugráló gyerekek, a webkamera elé mászó háziállatok azonban nem rontanak a hatékonyságon. Egyszerűen hagyjuk, hogy megéljük, elfogadjuk ezt az új helyzetet.
Pozitív hozadéka is van: ha nem csak a kollégát, hanem az embert is látjuk, erősödik az empátia, a szolidaritás, a munkahelyi pletykákat felváltja az őszinte érdeklődés, odafordulás. Többé nem csak udvarias gesztus a „hogy vagy?”, hanem komoly jelentősége van, amire őszinte választ várunk. Vezetőként vegyük ezt természetesnek, és hagyjunk a többieknek időt, módot, hogy ezt megéljék.
A hagyományos munkaidő jelentőségét vesztette. Ebben a krízishelyzetben nincs sok értelme a naponta ledolgozott munkaórákat számon kérni - a határidőket és az elvégzett feladatok minőségét annál inkább. Vezetőként az a feladatunk motiváljuk a dolgozókat: gondolkodjanak projektekben, feladatokban, szerepekben, hogy aztán büszkén megtapasztalhassák, munkájuk nélkül nincs siker.