II. Anyaság vs. karrier? Nálunk nem kell választanod! Rugalmas munkakörnyezet, inspiratív munkatársak!

Magyar-Szekeres Dóra: „Ha valahol alkalmazottként dolgoznánk, csak kisebb lépésekben haladhatnánk előre, és csak kisebb célokat tudnánk megvalósítani!”

Feltűnően sokan vannak az Együtt sikeresen csapatában azok, akik úgy érzik, hogy jóval többet kaptak a cégtől egy jól fizető munkahelynél, ami persze önmagában sem számít kevésnek. Magyar-Szekeres Dóra is azok közé tartozik, akik sok-sok kellemes meglepetésben részesültek a csapatnál, azon túl, hogy szép karriert futottak be.

Amikor a kezdeteket felidézte, nevetve mesélte, hogy az állásinterjúra nagyjából az esélytelenek nyugalmával érkeztek a vezetői, akkoriban ugyanis elég peches szériát fogtak ki: sorra érkeztek az olyan jelöltek, akikről első ránézésre látszott, hogy a pénzügyi terület nem nekik való, Dóri érkezése azonban véget vetett ennek a sorozatnak. A kezdettől fogva flottul működő együttműködés mellett aztán Dórira a szerelem is rátalált a cégnél, ma pedig férjével egy 3 éves „OVB-gyerek” boldog és büszke szülei, akik kitartó munkájuknak köszönhetően épp a napokban valósították meg régi nagy álmukat.

Az Együtt sikeresen csapatról túlzás nélkül állíthatjuk, hogy abszolút családbarát munkahely. Neked milyen személyes tapasztalataid vannak ezen a téren?

Én is csak megerősíteni tudom ezt a felvetést, ugyanis a terhességem alatt végig dolgoztam és nem sokkal a baba születése után olyan feltételekkel térhettem vissza, amiről sokan álmodni sem mernek. Nagyon szerencsésnek mondhatom magam a babavárással kapcsolatban, ugyanis nem voltak rosszulléteim, nem gyötört extrém fáradékonyság és a vizesedést is csak hírből ismertem, vagyis teljesen problémamentes volt a terhességem. Ennek köszönhetően zavartalanul tudtam dolgozni is, ami engem kifejezetten boldoggá tett.

Az Aréna Plázában volt a törzshelyem: az egyik ottani kávézóból dolgoztam, ahol a pincérek – akik aztán az ügyfeleim is lettek! – kávéval, limonádéval vártak és lesték minden kívánságomat. Sokszor viccelődtek is, hogy az ott kialakított „irodámból” megyek majd szülni, de ez szerencsére nem jött be.

Az utolsó hétre szándékosan nem ütemeztem egyetlen találkozót sem, az ügyfeleknek és a munkatársaknak is nélkülözniük kellett a társaságomat. Nekem ez az egy hét tökéletesen elég volt arra, hogy ráhangolódjak a kislányunk érkezésére, lelkileg felkészüljek és kipihenjem magam a nagy nap előtt. Hiszek abban, hogy egy gyereknek – függetlenül attól, hogy mennyi idős – az a jó, ha az anyukája boldog, az én boldogságomhoz pedig az kellett, hogy csaknem mind a kilenc hónap alatt dolgozhassak.

Van olyan ismerősöm, aki amint megtudta, hogy babát vár, felhagyott a munkával és csak azzal foglalkozott, hogy az anyaságra készüljön, neki ez okozott mérhetetlen örömet, nekem pedig az, hogy továbbra is folytathattam az imádott munkámat. Tényleg nem vagyunk egyformák, és ebben pont ez a nagyszerű!

Hogy alakultak a dolgok a lányotok érkezése után?

Ahogy megszületett a kisbabánk, természetesen én is egészen új világba csöppentem, és a mi kis csodánk lett a legfontosabb az életünkben. Azt gondolom, hogy vele is hatalmas szerencsénk volt, 3 hónap alatt ugyanis sikerült teljesen összeszoknunk, és egymásra hangolódnunk, ennyi idő alatt beállt az a ritmus, amit mindannyian nagyon jól tudtunk tartani. Egészen tervezhetővé vált az életünk, így a férjemnek köszönhetően fokozatosan elkezdhettem visszatérni a munka világába, ahová visszahúzott a szívem.

Eleinte hetente egy napot jelöltünk ki, amikor 3 órát töltöttem munkával, amíg a kicsi aludt, aztán 1-2 hónap elteltével „emeltük a tétet” és az egy napból kettő-három lett. A kislányom 2 éves korában elkezdte a bölcsit, aminek köszönhetően reggel 9-től délután 4-ig szabad lettem és újra kiteljesedhettem a munkában.

Arra most már tudatosan odafigyelek, hogy hétvégenként minél több minőségi időt töltsünk együtt családként, már nem fordul elő az, mint régebben, hogy szombaton és vasárnap is munkával legyek elfoglalva. Ennél a munkahelynél családcentrikusabbat én nehezen tudok elképzelni, hiszen alkalmazottként senki nem ment volna bele abba, hogy a 3 hónapos babám mellől heti 3 órás munkavállalással kezdjem meg a visszatérést. Minimum napi 4, de inkább 6-8 órában várják vissza az anyukákat, ami számomra elképzelhetetlen lett volna, ennyi időt semmiképpen nem szerettem volna elvenni a kislányomtól. Ezért a lehetőségért a mai napig nagyon hálás vagyok, az én boldog anyaságomhoz rengeteget tett hozzá az Együtt sikeresen csapata!

Osszd meg másokkal is: