Vannak olyan emberek, akik egy pillanatra sem esnek kétségbe, ha citromot gurít eléjük az élet – sőt, fogják magukat és búsulás helyett egy jó limonádét kevernek a hozzávalókból. Neszmélyi Júliát pontosan ilyennek ismertük meg a beszélgetésünk során: nem indult zökkenőmentesen a karrierje az Együtt sikeresen csapatában, de mindenből levonta a tanulságot és mostanra megállíthatatlanul szárnyal nagyratörő céljai felé.
„Mindig is mozgalmas, pörgős munkára vágytam, aminek köszönhetően emberekkel foglalkozhatok, ezért nagyon vonzott a pénzügyi terület és az idegenforgalom sem állt tőlem távol. Simán el tudtam képzelni magam egy szállodalánc menedzsereként, de amikor az érettségi után megismertem a mostani vezetőmet, Magyar-Szekeres Dórát, úgy éreztem, nagy hiba lenne elszalasztani az Együtt sikeresen csapata által kínált lehetőségeket” – emlékszik vissza a kezdetekre Julcsi.
Ha úgy vesszük, papírod is volt róla, hogy érett vagy, mégis szemtelenül fiatal voltál, amikor csatlakoztál a csapathoz. Hogy mentek a kezdeti szárnypróbálgatások?
Úgy éreztem, hogy a diákmunka helyett nagyobb fába kell vágnom a fejszémet, ezért álláskeresésbe kezdtem. Több helyre is elküldtem a jelentkezésemet, de leginkább az a fejlődési lehetőség fogott meg, amit az Együtt sikeresen kínál a munkatársainak, főleg azért, mert akár külföldön is kamatoztathatjuk az itt szerzett tudásunkat.
Így 2012 júliusában el is kezdtem Dórival dolgozni, nagyon lelkesen vetettem bele magam a munkába: elképesztően motivált, hogy az Együtt sikeresen termékeivel segítséget nyújthatok másoknak. Saját tapasztalatból tudom ugyanis, hogy milyen komoly nehézségeket okozhat egy-egy váratlan esemény. 15 éves voltam, amikor apukám meghalt, és mivel nem volt életbiztosítása, anyukámra nagyon nagy anyagi terhek hárultak.
Motivált voltam, és már akkor nagyon sokat tanultam Dóritól, neki köszönhetem, hogy ma már profinak számítok a szakmában. Mindezek ellenére sok elutasításban volt részem, az ügyfelek nem igazán vették komolyan azt a 18-19 éves, fogszabályzós kislányt, aki akkor voltam. Hiába szerveztem le sok-sok tárgyalást, ezek nagy része nem hozta meg a várt eredményt, de több olyan is akadt, amelyre el sem jöttek az ügyfelek.
Hogyan kezelted a kezdeti kudarcokat?
Már akkor is nagyon kitartó típus voltam, és töretlenül láttam fantáziát ebben a munkában, így nem akartam feladni. Gyakran emlékeztettem magam az elhatározásomra, hogy bárhogy is lesz, én ezzel akarok foglalkozni, egy idő után azonban be kellett látnom, hogy időt kell adnom ennek a dolognak.
Itt dolgoztam majdnem 10 hónapot, de alig kerestem valamit: hiába voltam jó szakmailag, a korom miatt egyszerűen nem vettek komolyan az ügyfelek. Úgy döntöttem, hogy egyetemre megyek, és máshol próbálok tapasztalatokat szerezni, hogy aztán ismét nekifuthassak. Szerencsére Dóri is látott bennem fantáziát, így nem örökre búcsúztunk el egymástól.
Mikor érezted magad késznek arra, hogy ismét odaállj a START mezőre?
Igazából Dóri volt az, aki elérkezettnek látta az időt az újrakezdésre. 2016 augusztusában újra megkeresett, és felajánlotta, hogy tegyünk egy próbát, hiszen az eltelt évek alatt sokat komolyodtam, megváltoztam külsőre és a személyiségem tekintetében egyaránt. Egy percig sem gondolkodtam, azonnal igent mondtam neki, mert imádtam a munkát, amit itt végezhettem, nagyon szerettem emberekkel dolgozni és a társaság is szuper volt.
Hogy alakult a folytatás, az idő titeket igazolt?
Az, hogy jó ötlet volt várni egy kicsit, azonnal meglátszott az eredményeken: egymást érték a sikereim és a versenyeket is sorra megnyertem, amiken az iroda legjobbjait értékelték. Fantasztikusan jó érzés volt ez újrakezdőként!
Közben a mentorprogrammal is elkezdtünk foglalkozni, nagyon inspiráló volt számomra ez a lehetőség is, szerettem volna minél többet tanulni és a lehető legjobbat kihozni magamból. Nem féltem szembenézni a hiányosságaimmal, és nagy energiákat fektettem abba, hogy fejlődjek: rengeteget olvastam és képeztem magam, ami óhatatlanul formálta a személyiségemet is, természetesen jobb irányba.
Gondolom itt is gyorsan beért a munkád gyümölcse!
Ma már egy négyfős csapat vezetője vagyok, a hozzám tartozó embereket önállóan képeztem ki, ami óriási önbizalmat és nagy lendületet ad a folytatáshoz. Tudom, hogy Dóri megbízik bennem, látja, hogy mire vagyok képes, folyamatosan biztat, és ha kell, bármikor számíthatok rá.
Mire vagy a legbüszkébb az itt elért sikerek közül?
Tavaly rendeztek egy versenyt az Együtt sikeresen csapatban, aminek egy máltai utazás volt a nyereménye. Ide többek között a 2 legjobb egyéni munkatárs mehetett, és ezt másodikként meg is nyertem. Ez hatalmas bizonyíték volt saját magam számára, hogy ha mindent beleadok, nagyszerű dolgokra vagyok képes. Az Együtt sikeresen csapatával jutottam el Obertauernbe síelni, korábban ez a sport teljesen távol állt tőlem, mára viszont igazi szerelem lett.
Amire még nagyon büszke vagyok, az az a belső fejlődés, amin ennek a munkának köszönhetően mentem keresztül. 2018-ban, mikor Dóri elment szülni, először kicsit kétségbe estem, mert attól tartottam, hogy egyedül maradok, de megküzdöttem magammal és arra jutottam, hogy bárhogy is lesz, nem adom fel. Versenyeket ugyan nem nyertem ebben az időszakban, magamról viszont nagyon sokat tanultam, és rátaláltam arra a Neszmélyi Júliára, aki ma vagyok.
Milyen célokon dolgozik most ez az új, a korábbinál is elszántabb lány, aki lettél?
Egyértelműen a vezetőség a cél. Az előbb említett győzelemmel kimaxoltam, amit egyéni szinten el lehetett érni, ez rendkívül fontos mérföldkő volt számomra. Ezután júliusra a fiókvezetőséget tűztem ki célul, amivel már most célegyenesben járunk. Ebben az új pozícióban is szeretném majd a csapatomat minden versenyre kvalifikálni, 2023 folyamán pedig területi vezetővé szeretnék válni. Ha nagyon előre szaladhatok, 5 éven belül mindenképpen szeretnék kijutni külföldre, Olaszországban például nagyon el tudom képzelni magam.