III. Fiatalos, jó hangulatú csapat, folyamatos fejlődési lehetőség - 4 eltérő út, 4 szakmai kiteljesedés

Kántor Olivér fiókvezető: „Már most tudom, hogy nagy boldogsággal fog eltölteni, amikor visszatekintek majd erre az életszakaszra”

Ahogy ő mondja, születése után már a kórházból is labdával a kezében vitték haza a szülei, és az egész gyerekkorát, kamasz éveit végigkísérte a profi sport: kosárlabdázóként egyetlen ziccert sem akart kihagyni, és ez a szemléletmódot az Együtt sikeresen csapatában végzett munkáját is nagyban meghatározza.

Fiatalon és gyorsan ért el sikereket és vált fiókvezetővé, első vezetői évében az ország legjobban teljesítő csapatát tudhatta maga mellett. „Első hallásra talán úgy tűnhet, hogy a kosárlabda után nagy váltás volt a pénzügyi tanácsadás világába kerülni, pedig jó pár hasonlóság akad a kettő között” – oszlatja el a kételyeket Olivér, aki nagyon sokat köszönhet a versenysportnak.

Milyen plusszal érkeztél a pénzügyi tanácsadók közé egykori kosarasként?

A sport megtanított az alázatra, a kemény munkára és a maximalizmusra: arra, hogy sose elégedjek meg azzal, amit elértem, hanem mindig próbáljak még tovább, még magasabbra jutni.

A kosárlabda után érkezett el az életembe az a nagyszerű lehetőség, hogy az Együtt sikeresen csapatában dolgozhassak, Wittinger Dávid és Dénes megkeresére. Ők azok, akik elindítottak ezen az úton és akiknek a karrierem kezdetét köszönhetem.

Valószínűleg a csapatsportból hoztam magammal azt is, hogy alapvetően nem szeretek egyes szám első személyben beszélni, hiszen a többes szám sokkal jobban kifejezi, hogy fantasztikus csapat áll mögöttem és mellettem, ami ráadásul most új munkatársakkal is bővül.

Az új felállás gondolom új célokat is hoz magával. Milyen terveket szövögetsz most?

Az egyik legfőbb célunk az, hogy a pénzügyi kultúrát magas szintre emeljük, és minél szélesebb körben elterjesszük Magyarországon. Későbbi terveink között szerepel akár az európai terjeszkedés is, arra viszont mindig oda fogunk figyelni, hogy ugyanazok az emberek maradjunk, akik az indulásnál voltunk.

Szerintem ebben a világban az egyik legnagyobb kihívás embernek maradni. Rengeteg külső hatás ér minket nap mint nap, amivel nem mindig könnyű szembemenni, de mi tényleg arra törekszünk, hogy ne változzunk, vagy ha mégis, azt csakis jó irányba tegyük. Úgy gondolom, hogy ez a hozzáállás nagyon sokat hozzátett ahhoz, hogy Magyarországon a második helyre, Európában pedig a nyolcadik helyre kerültünk – nem tagadom, jó érzés, hogy már csak heten vannak előttünk, akik eredményesebbek nálunk Európában! Természetesen szeretnék ezen a fronton is első helyre kerülni, úgyhogy a célunk adja magát 2022-re! 

Egész biztos, hogy tudtad kamatoztatni mindazt, amit a sportból magaddal hoztál, de godnolom sok újdonságot is tanultál az Együtt sikeresen csapattagjaként. Mi az, amit ebben az új szerepben sajátítottál el?

A kosárlabda és a profi sport sok tekintetben olyan, mint egy védőburok az ember körül: a hétköznapitól teljesen eltérő, zárt világ, ahol nem kapunk mindig visszajelzést a kinti, úgymond nagybetűs életből. Mikor az Együtt sikeresen csapat tagjaként kezdtem dolgozni, nagyon gyorsan meg kellett tanulnom a problémamegoldást és élesben gyakorolhattam, hogyan kell magas szinten működtetni egy saját vállalkozást.

Sportolóként mindig olyan csapatban játszottam, aminek a tagjait az edző válogatta össze, itt viszont nagyon sokféle emberrel találkoztam, és mindegyikükkel meg kellett tanulnom hatékonyan együttműködni. Egy idő után rájöttem, hogy itt dolgozni olyan, mintha én lennék az edző, ami mindenképpen új szerep az életemben. Visszatekintve az elmúlt 3-3,5 évre azt mondhatom, hogy ennek az üzletágnak köszönhetően számos új tulajdonsággal lettem gazdagabb.

Hogyan jutottál el a fiókvezetőségig?

Az a karrierlehetőség, amit az OVB kínál, mindenki előtt nyitva áll. Mindenkinek ugyanazt az utat kell bejárnia, nálunk nincs lehetőség arra, hogy bármilyen külső tényező miatt valaki egyből vezető legyen. A sikerért én is komolyan megdolgoztam, ahogy a vezetőm és a velem együtt dolgozó csapat minden tagja. Nélkülük nem sikerült volna ezt a vezetői utat rekordidő – vagyis másfél-két év – alatt bejárnom, ami nyilván csak a kezdet, a jövővel kapcsolatban ugyanis komoly vízióim vannak. Már most tudom, hogy nagy boldogsággal fog eltölteni, amikor visszatekintek majd erre az életszakaszra, hiszen innen indult minden!

Mások ennél hosszabb idő alatt szokták elérni ezt a szintet?

Úgy gondolom, hogy ez nagyon embertípus-függő: én azt vallom, hogy egy vezetői pozícióra mindenkinek meg kell érni, amihez nálam nagyon sokat hozzátett a kosárlabda. Természetesen nem én vagyok az egyetlen, akinek ilyen rövid idő alatt sikerült teljesítenie a „létramászást”, azt azonban elmondhatom, hogy mindenképpen gyorsnak számít ez a tempó. Idővel nagyon szeretnék megérni a további karrierpozíciókra is, és nagy álmom, hogy a csapatom tagjai közül is sokan vezetői pozícióba kerüljenek.

Továbbra is része a sport az életednek?

Igen, leginkább a menyasszonyomnak köszönhetően, aki szintén profi kosárlabdázó. Ő Győrben játszik NB I-es szinten és a magyar válogatottban is van érdekeltsége. A sport fontos része a mindennapjainknak, sokat beszélgetünk róla itthon és egy nagyszerű baráti társasággal is igyekszünk rendszeresen együtt mozogni. A hazai kosárlabdaélet eseményeit viszont már nem követem olyan szinten, mint korábban, mert jobban érdekel, hogy miként fejlődik a magyar pénzügyi kultúra.

Osszd meg másokkal is: