KARRIEREM TÖRTÉNETE II. – ÍGY LETTEM NAGYON FIATALON CÉGVEZETŐ

Mi kellett ahhoz, hogy eljussak odáig, ahol jelenleg tartok? Sok tapasztalatszerzés és kudarctűrő képesség, negatív impulzusok, amik korán ráébresztettek arra, hogy ami nem öl meg, az megerősít. Kitartás, megfelelő hozzáállás, racionális gondolkodás, lemondás, amit befektetésnek éltem meg. Hinnem kellett magamban és a cégben, hogy együtt minden akadályon túl tudunk lendülni.

Az elért sikereim mögött egy nagyszerű, folyamatosan bővülő csapat kitartó és fegyelmezett munkája áll, akik büszkék a megszerzett szaktudásukra és a stabil munkahelyükre. A csapatsikerekben a legjobb, hogy mindig van kivel együtt örülni és ünnepelni az eredményeket, illetve van kivel megbeszélni a nehézségeket.

A nehézségek mellett a kortársak kételyeivel is meg kellett küzdenem, akik úgy gondolták, naiv vagyok, és egy olyan dologba ölök rengeteg időt és energiát, – ahelyett, hogy élvezném a gondtalan egyetemista éveket – ami nem valós, hiszen, ha az lenne, akkor mindenki ezt csinálná. Minél jobban hittem ebben, ők egyre jobban ellenezték és azt kérdezgették, hogy megéri-e egy álom miatt csúszni az egyetemmel? Nekik más volt a prioritás, ők az egyetemnek és a szórakozásnak szentelték azokat az éveiket, én pedig más utakat jártam. Úgy éreztem, hogy a diploma ahhoz tökéletes, hogy szerezzek egy kitűnő munkahelyet, de nekem ez már megvolt, és a jövőm érdekében egyre több időt fektettem a munkába...

Osszd meg másokkal is: