Ha a család gazdag, a gyermek nem lesz automatikusan pénzügyileg tudatos, sőt!
Sokan úgy gondolják, hogy a pénzügyileg stabil családban nevelkedő gyermekeknek nincsenek problémáik a pénzzel, de ez közel sincs így. A nevelési stíluson jóval több múlik, mint a pénzügyi helyzeten. Ha a gyermek mindent megkap, csak épp korlátokat nem, nem fogja megtanulni, mit jelent a pénz, a munka értéke, elkényelmesedik és nem tud majd különbséget tenni jó és rossz között. A tehetős családokban gyakoribb a megengedő nevelési stílus, amely háttérbe szorítja a felelősségre vonás fogalmát. Ezek a családok szinte mindent pénzzel intéznek el, hiszen megtehetik, megvehetik a gyermeknek, amit kér. A fiatal így nem tanulja meg, mi az az önállóság, nem áll meg a saját lábán, nem vállal diákmunkát, a keresetét pedig később is inkább elszórja. Nincsenek céljai, mástól várja el a problémáinak a megoldását, hiszen őt nem tanították meg arra, hogy kell. Az önuralmuk is alacsonyabb szinten áll, általában ők azok, akik gyakrabban fogyasztanak alkoholt, drogokat és mérgező kapcsolatokkal veszik körül magukat.
Ugyanakkor a túlzott szigor sem vezet megoldáshoz. A tekintélyelvű szülői magatartás azt eredményezi, hogy a gyerek lázadó lesz, hiszen a túlzott korlátok közül ki akar törni, nem tudja gyakorolni az önállóságát. Mivel nem tanulja meg, hogyan kell a saját lábán megállnia, mindig ott marad a szülők árnyékában és akaratlanul is tőlük fog függni.
A nevelési stílus tehát rendkívül meghatározó: azok a gyerekek, akik jómódban, de érzékeny, fogékony, érzelmi biztonságot nyújtó szülőkkel nőnek fel, stabilabbak és jobban megállják a helyüket az életben. Képesek egészséges kapcsolatok, jó szociális készségek kialakítására, kialakul a jövőbe vetett hitük, az önbizalom, a felelősségérzet. Az ilyen típusú fiatal felnőttek hatékonyabban keresnek és találnak munkát, ellenállóbbak a kudarcokkal szemben, kitartóbbak, kreatívabbak, tehát végső soron jobb anyagi körülményeket tudnak teremteni.