A pénzügyi tudatosság fontossága jóval hamarabb indul, mint, hogy egy fiatalnak aktív jövedelme lenne (akár diákmunkából, akár az első teljes idejű állásából). A pénz kérdésével már ezt megelőzően is érdemes foglalkoznunk, annál is inkább, mivel sem általános iskolában, sem középiskolában nincs a pénzügyekre rávezető tantárgy, képzés. Pedig milyen hasznos lenne, ha már ekkor megtanulhatná egy fiatal a pénzügyi alapokat: hogy érdemes kezelni a pénzt, milyen pénzügyi termékek léteznek, hogyan kell jól megtakarítani, mi a hitel, érdemes-e hitelt felvenni, mik a jó és a rossz konstrukciók, stb.? Azonban sajnos az edukációs rendszerből hiányoznak a pénzügyi életre felkészítő ismeretek, ezért az első lépés mindenképp az önképzés.
Szerintem a megtakarítás, a tudatos befektetés és a hitelfelvétel kéz a kézben járnak, nem zárják ki egymást, sőt, egymásból építkeznek. Manapság már a hitelfelvétel nem egy mumus, amitől fejvesztve kell menekülni, hiszen, ha megnézzük, mennyibe kerül egy oktatás, egy autó, vagy később egy lakás, akkor gyakran nélkülözhetetlen a hitelhez nyúlni. Az egyik legnagyobb téveszme, hogy a hitel rossz. Nem, nem a hitel rossz, de egyértelműen lehet rossz konstrukciót találni, vagy nem megfelelő céllal, nem jól időzítve hitelt igényelni.
Amennyiben adott élethelyzetünkben a hitelfelvétel mellett döntünk, mindenképp alaposan fontoljuk meg, milyen célból vesszük fel a hitelt, mekkora futamidőre kötelezzük el magunkat, mekkora törlesztőrészletet tudunk biztonsággal vállalni, milyen pozitív eredményei lesznek a későbbiekben annak, amit a hitelből elérünk? Több pénzt generál nekünk? Javítja az életszínvonalunkat? Vagy pillanatnyi örömön kívül egyébként nélkülözhető lenne? Mindenképp jól meg kell fontolnunk ezeket a kérdéseket, a háttértudás itt is elengedhetetlen.
Ha a hitel mellett döntöttünk, a megtakarítás ettől függetlenül elengedhetetlen, sőt, ekkor nő meg az értéke igazán. Ha kikalkuláltuk, hogy be tudjuk vállalni a törlesztőrészletet, akkor azt is meg kell néznünk, hogy mennyit tudunk ezen felül félretenni az életünkre és a váratlan kiadásainkra. A hitel futamideje alatt ugyanis számos olyan váratlan nehézség adódhat, (pl. munkahelyváltás, likviditási nehézségek, átmeneti munkanélküliség, elromlik a hűtő) amikor a törlesztőt ugyanúgy fizetni kell. Ha ilyenkor nincs megtakarításunk, akkor eshetünk bele abba a hibába, hogy újabb és újabb hitelekhez nyúlunk, ami a későbbiekben teljes eladósodáshoz vezethet. Nagyon sokan egyszerre csak egy dologra koncentrálnak, (pl. lakást szeretnék venni, hitelt veszek fel) ahelyett, hogy hosszabb távra tekintenének előre és a váratlan eseményekre is gondolnának.
Én azt szoktam javasolni az ügyfeleimnek, hogy a nettó fizetésük 10%-át illő félretenniük minden hónapban. Ez egy olyan összeg, ami az életszínvonalukat jelentős mértékben nem befolyásolja, viszont a megtakarított pénz a jövőnket annál inkább. Ha ez megvan, ezt az összeget is fel kell osztani két részre. 50%-át azonnal elérhető megtakarítási formába fektetni, míg a másik 50%-át újra megfelezni és 25%-ot középtávú célokra, további 25%-ot hosszú távú célokra befektetni. Ugyan mindig a jelen váratlan kiadásai a legkellemetlenebbek, de gondolni kell a középtávú és hosszútávú költségekre is, mint például az autónk vagy a lakásunk állapotának megőrzése.
A tudás mellett rendkívül fontos az önfegyelem, egy olyan mentalitás, hogy ne úgy álljak a pénzhez és a pénzügyi termékekhez, hogy azok rosszak és biztos, csak bukhatok. A pénzt lehet nagyon rosszul és nagyon jól használni. Legyen bizalmam a pénzügyi szektor, a szakmailag felkészült pénzügyi tanácsadók felé, és ne gondoljuk elvből azt, hogy ők az ördögtől származnak. Ugyanúgy, ahogy az élet minden területén, itt is találhatunk jó és rossz tanácsadókat. Merjük jól körüljárni a témát, hallgassuk meg az ajánlásokat, nézzük meg az eredményeit az illetőnek, megbízható-e, emberileg milyen, stb. Ne elvből a szakmát ítéljük el!
Képezzük magunkat, ugyanis a pénzügyek tudatosságot igényelnek. Utána kell járni, hol veszünk fel hitelt, milyen megtakarítási formába fektetjük a pénzünket, ismernünk kell a kockázatokat és időt fordítani a pénzügyeinkre. Ugyanis a pénz mindenki életének a szerves része, ezen a területen nincs olyan, hogy én nem foglalkozok ezzel a témával, mert nincsenek pénzügyeim.
Az önfegyelem valóban kulcstényező. Ha keresek 300 ezer Ft-ot, akkor igenis tervezzem meg a hónap kiadásait, ne vásároljak olyan dolgokat, amikre valójában nincs szükségem, nem kell mindig megvenni a legújabb telefont, csak azért, mert az menő és most éppen megtehetem. Már a hónap elején különítsük el a fizetésünk 10%-át, így a hónap végén nem szembesülünk azzal, hogy már nincs miből megtakarítani.